A Nárayk

A család gyökerei Vas Vármegyében vannak, habár ma már a történelmi Magyarország több vármegyéjében is találhatunk Náray-kat. Ennek legföbb oka az volt, hogy a magyar örökösödési törvények nem részesítették elönyben kizárólagosan az elsöszülött fiút. A magyar öröklési rendet az „Ösiség törvénye” (1351) szabta meg, melyet Nagy Lajos király adott ki. Ebben, az ösi szokásokat meghagyva törvénybe iktatta, hogy örökösödési joggal bír minden vér szerinti utód függetlenül a gyerek nemétöl, és egyenlö arányban jogosultak az örökségre. Tehát a többi korabeli királysághoz viszonyítva, az elsöszülött nem élvezett semmilyen privilégiumot.

Az ingó és ingatlan vagyon öröklésénél az apa saját megítélése szerint végrendeletben rendelkezett földi javainak elhalálozása utáni szétosztásáról. Ebböl kifolyólag a közepes- és kisebb birtokok elaprózódása gyakorlatilag elkerülhetetlen volt. Különös tekintettel igaz ez a Náray családra, ahol a szapora gyermekáldásnak és a családfök többnyire igazságos elosztás elvén alapuló végrendeleteinek köszönhetöen a családi ösi birtok viszonylag rövid idön belül kis parcellákra redukálódott és nyomós okot adott a családon belüli pereskedésre.

Feltárt iratok

A Náraykról már 1342-ben is említést tettek egy peres ügy révén. Náreai Gógán fia László és Náreai Arnold fia János között a családi birtok öröklése ügyében egyet nem értés merült fel. Ez a vita végül is peren kivüli kölcsönös megegyezéssel zárult le. Ebböl a tényböl két következtetés is levonható: Az egyik az, hogy a családnak Nárayban volt birtoka és már a XIV. század közepén jelentös szerepet töltött be. A másik konklúzió pedig, hogy ebben már az azidöben tösgyökeres nemesi családban (már akkor is ösi nemesi családnak számított) az örökösödés elsöbbsége állandó akár két generáción is áthaladó perpatvar tárgya volt.

1346-ból egy további érdekes irat bukkant fel, amelyben Náreai Arnold fia Lörinc személyes kérelmmel fordult I.Lajos királyhoz a nemzetségéhez tartozó és már elhalt Gógán fia László földejeinek igénylésére öröklés címén. A vitatott földet törvényes örökös hiányában László törvénytelen fiai bitorolták, holott azt csak törvényes utód örökölhette. (Lásd I. Táblát) Érdekesnek tartom megjegyezni, hogy ez az okmány azt tanusítja, hogy a családnak akkora rangja és társadalmi elismerése volt, mely lehetövé tette, hogy a király elött személyesen szólaljon fel a kérelmezö és kérjen jogorvoslást panaszára.

A további századok folyamán a családi történések viszonylag jól nyomonkövethetöek a jogvitás ügyek vizsgálata és elemzése révén, hiszen majdnem minden halálesetet per követett, melyeknek befejezése egyes esetekben akár éveken, évtizedeken keresztül is elhúzódott. A földek és egyéb javak elosztása gyakran családon belüli szakadáshoz is vezetett és nemcsak távolabbi rokonok, unokatestvérek hanem testvérek között is.

Birtokviszonyok:

A család birtokai az 1300-as években Nárai falvára és annak környékére tehetök. A falut és a faluhoz tartozó földeket két nagy egymással rokonságban álló Náray család birtokolta, melyböl az egyiknek Ráduch-on is voltak földjei. Az utóbbi földterületet a család zálogjogon szerezte meg egy 1343-ból származó írás szerint. A leszármazottak közül többen is kaptak saját jogon adománybirtokot a késöbbiek folyamán, mint ahogy ezt a fennmaradt okmányok bizonyítják. 1409-böl maradt ránk egy okirat, melyben Náreay Máthé fiát Gáspárt Hermány-Kondakorban iktatták be birtokosnak. Ezzel a család egyes tagjai elkezdtek kirajzani az ösi birtokról.

A családfához még nem kapcsolt Nárayk

A fennmaradt dokumentumok tanulmányozása során találtunk több olyan családtagot is, melyek pontos kapcsolódását a családhoz még nem sikerült feltárni.

1378-ban Náray János fia István, feleségével Margittal nemcsak két leányuk (Erzsébet és Ilona) számára kellett, hogy letegyék a kiházasításuknál a hozományt, hanem Náray Lörinc 3 gyereke (János, Mihály, Margit) számára is. Ez azt bizonyítja hogy Lörinc gyermekei István gyerekeivel körülbelül egyidösek voltak, és hogy Lörinc már nem élt, de hogy a Lörinc Istvánnal milyen családi kapcsolatban állt: unokatestvére, nagybátyja vagy testvére volt-e még nem tártuk fel.

1414-1458 között többször is szerepel okiratokban Náray Miklós, mint kijelölt királyi ember, azonkívül más birtokosok peres ügyeiben tanuként is elöfordulnak Nárayk (Náray András fia Jakab, Náray Ferenc) ugyanezen idöközben, akik hovatartozását a családfán belül az eddig feltárt anyag alapján nem tudtuk még megállapitani.

1474-1493 között találtunk több írást is, ahol egy bizonyos Náray Ferenc járt el mint kijelölt királyi ember, elsösorban nemesi beiktatásoknál.

1493-ban pedig Náray Gáspár fogadott bíróként járt el egy nemesek közötti kölcsönügyletben.

(Forrásanyag a középkori Náraykról: Herényi István: Középkori Vasvármegye Családjai, 1984, Velem